Tanári hitvallás

2012.04.16.

Talpra magyar!

2011.11.08.

Téli motortárolás

2011.09.28.

Tévében

2011.05.09.

Medvehagymakúra

2011.03.26.

Lélek boulevard

2011.03.18.

Különös útitárs

2011.02.24.

Új ablak

2011.02.17.

Ritka állatfaj

2011.01.18.

Újra nyertem!

2010.12.18.

Fiatalság titka

2010.12.11.

Illékony ateizmus

2010.12.01.

Meggyógyult lúdtap

2010.11.11.

A Reggeliben

2010.10.29.

Bővülő órarend

2010.10.20.

Könyvajánló

2010.09.22.

Igaz tanúbizonyság

2010.09.08.

Géniusz-show

2010.07.15.

Augusztusi órarend

2010.07.12.

Nyári szünet

2010.05.30.

Elmaradó órák

2010.04.16.

Viva Viva tv!

2010.03.30.

Az alkotó ember

2010.01.07.

Újévi fogadalmak

2010.01.05.

BÚÉK

2010.01.04.

10%-ot ér a nevem :)

2009.12.17.

Téli szünet

2009.12.14.

Segítesz nyerni?

2009.12.02.

2009. Fittaréna

2009.11.29.

Nyári nyitvatartás

2009.08.11.

5. jóganap

2009.04.27.

Húsvét

2009.04.12.

Léböjt - sörrel?

2009.04.11.

"Alles Walzer!"

2009.02.24.

Rómában

2009.01.07.

Adni jó

2008.12.21.

Egyszerűsítés

2008.12.18.

Nyertem!

2008.12.14.

Első bejegyzés

2008.11.21.

Tavasz blog

2007.01.01.

A népszerűség titka

2010.09.17

Útitársaim egyvalakire biztosan emlékezni fognak. De miért éppen B. úrra?

Érdemes néha elmenni csoportos utazásra; az ember olyanokkal tud találkozni, akikkel amúgy sosem.
B. úr is ilyen ember, ő már hajnalban a delírium tremens tüneteit mutatta a repülőtéren. Utána a szállodába érkezéskor elájult, és tartalmát kifolyatva vodkásüvege széttört.
Később, mikor fölemlegették neki fájdalmas veszteségét, a jól ismert bohócmondást idézte: Van másik! 
Végül is, felkészülten jött ide...

Később további elképesztő dolgokat tett, ami okot szolgáltatott arra, hogy a társaság elszörnyedéssel vegyes jókedvvel hozza szóba lépten-nyomon.

Ő lesz az, akiről élménybeszámolójuk során útitársaim lelkesen fognak megemlékezni.
A legenda - és evvel B. úr halhatatlansága - megszületett.

Hogy miért írok erről?

Mert ez a nem egyedi eset egy lélektani jelenség.

Előszeretettel foglalkozunk, csámcsogunk olyan dolgokon, amit szörnyűnek tartunk. Az elmúlt évek tévés show-i erre építettek. Ami közönséges, sértő, megbotránkoztató volt, nagy látogatottságot könyvelt el.

Felvillanyoz, kéjes örömöt lelünk abban, mi alantas.

Azért ez az ösztönös vonzódás, mert az alantashoz képest feljebbvalónak érezhetjük magunkat.
Ez az egész alacsonyabbhoz viszonyítás énünk védelmi gépezete, trükkje.
Ilyenkor leokézzuk magunkat, milyen fejlettek is vagyunk.

Mennyivel nehezebb énünknek olyannal foglalkozni, ki előttünk jár!

Ahogy Hans Sachs énekli a Nürnbergi mesterdalnokokban, miután elmarasztalták az ifjú tehetséget:
Lányom, annak senki sem örül,
Ha egy fej kimagaslik a többi közül.


A kiváló emberek, mesterek, szentek stb. tükörként szembesítenek gyarlóságainkkal, nehéz hozzájuk fölemelkedni.
Látszólag összetörve ezeket az élő tükröket igyekszünk a fejlődésünket serkentő példaképeket száműzni életünkből.

Buddhára orgyilkost, vadelefántot uszítottak, Jézus Krisztust elárulák és megfeszítették, János apostolt olajban főzték meg, Manit megnyúzták.

A sor korántsem teljes; így akarjuk megúszni a fejlődést, eltávolítva azokat a személyeket, kik mutatják, hová kell még fejlődnünk.

És elégedett tapssal köszöntjük azokat, kik nyomorúságukat megmutatva elaltatják lelkiismeretünket.

Ha fejlődni akarsz, keresd a náladnál kiválóbbak társaságát!

Új hozzászólás...
 Add a Review of this item 
Név:
E-mail:
Hozzászólás: