A népszerűség titka
Útitársaim egyvalakire biztosan emlékezni fognak. De miért éppen B. úrra?
Érdemes néha elmenni csoportos utazásra; az ember olyanokkal tud találkozni, akikkel amúgy sosem.
B. úr is ilyen ember, ő már hajnalban a delírium tremens tüneteit mutatta a repülőtéren. Utána a szállodába érkezéskor elájult, és tartalmát kifolyatva vodkásüvege széttört.
Később, mikor fölemlegették neki fájdalmas veszteségét, a jól ismert bohócmondást idézte: Van másik!
Végül is, felkészülten jött ide...
Később további elképesztő dolgokat tett, ami okot szolgáltatott arra, hogy a társaság elszörnyedéssel vegyes jókedvvel hozza szóba lépten-nyomon.
Ő lesz az, akiről élménybeszámolójuk során útitársaim lelkesen fognak megemlékezni.
A legenda - és evvel B. úr halhatatlansága - megszületett.
Hogy miért írok erről?
Mert ez a nem egyedi eset egy lélektani jelenség.
Előszeretettel foglalkozunk, csámcsogunk olyan dolgokon, amit szörnyűnek tartunk. Az elmúlt évek tévés show-i erre építettek. Ami közönséges, sértő, megbotránkoztató volt, nagy látogatottságot könyvelt el.
Felvillanyoz, kéjes örömöt lelünk abban, mi alantas.
Azért ez az ösztönös vonzódás, mert az alantashoz képest feljebbvalónak érezhetjük magunkat.
Ez az egész alacsonyabbhoz viszonyítás énünk védelmi gépezete, trükkje.
Ilyenkor leokézzuk magunkat, milyen fejlettek is vagyunk.
Mennyivel nehezebb énünknek olyannal foglalkozni, ki előttünk jár!
Ahogy Hans Sachs énekli a Nürnbergi mesterdalnokokban, miután elmarasztalták az ifjú tehetséget:
Lányom, annak senki sem örül,
Ha egy fej kimagaslik a többi közül.
A kiváló emberek, mesterek, szentek stb. tükörként szembesítenek gyarlóságainkkal, nehéz hozzájuk fölemelkedni.
Látszólag összetörve ezeket az élő tükröket igyekszünk a fejlődésünket serkentő példaképeket száműzni életünkből.
Buddhára orgyilkost, vadelefántot uszítottak, Jézus Krisztust elárulák és megfeszítették, János apostolt olajban főzték meg, Manit megnyúzták.
A sor korántsem teljes; így akarjuk megúszni a fejlődést, eltávolítva azokat a személyeket, kik mutatják, hová kell még fejlődnünk.
És elégedett tapssal köszöntjük azokat, kik nyomorúságukat megmutatva elaltatják lelkiismeretünket.
Ha fejlődni akarsz, keresd a náladnál kiválóbbak társaságát!


Dátum: 
Az embernek szüksége van példaképekre, most ezeket öntik ránk.
Érdemes tudatosítod, hogy ők azok a példaképek, akikké nem akarunk válni.
Dátum: