Igaz tanúbizonyság
Patanydzsali szerint három forrásból lehet a megismerést meríteni.
Első a tapasztalati megismerés, amikor magad észlelsz. (Látod a napfelkeltét).
Második a következtetés, amikor gondolati úton jutsz el a megismeréshez. (Reggel van, világos, tehát felkelt a Nap, annak ellenére, hogy a felhők takarják.)
Harmadik az igaz tanúbizonyság alapján történő elhívés. (Amikor egy hiteles embernek, vagy pl. egy általa írt könyvnek elhiszed azt, amit állít.)
Korunk „hiteles forrásai” a média. Tévé, internet, újságok stb. Olcsó a hordozófelület, a lexikontól a bulvárig minden állításokkal van tele.
Bizonyára ismered az internetes a Wikipédiát, a szabad enciklopédiát. Ezt a médiumot bárki szerkesztheti, írhatja. Akár Te is, bármilyen témáról, legyen az a részecskefizika, agysebészet stb. Akkor is, ha értesz hozzá egyáltalán. (A szerző nevét egyébként nem is tartalmazzák a bejegyések.)
Nos, a minap olvastam egy írás, melyben XX. századi mestereket, gurukat mutatott be negatívan, rágalmakkal a cikk szerzője. Mellékesen megemlítette, a Wikipédiáról szerezte ismereteit.
Veszélyes dolognak tartom, hogy egy szabadon szerkeszthető oldalt hiteles forrásként, „igaz tanúbizonyságként” használva járatnak le másokat.
Az ismeret, a hír, az állítás mindig pontosan annyit ér, amit a forrása.
Azaz csakis hiteles szerző esetén lehet hitelesnek tekinteni az írást.
Ellenkező esetben - ahogy a népi bölcsesség fejezi ki - bolond lukból bolond szél fúj...
