Húsvét

Virrasztok ma, szombat éjjel, személyes vallomással töltve tele e blog látszólagos fehér papírját.

Gondolkodom, mi is a Húsvét számomra.

Őszintén szólva világéletemben irtóztam a kötelező locsolkodástól, sokadszor elszavalni ugyanazt a bugyuta verset. A haverok beszámolóját hallgatva a következő héten az iskolában, hogy ki mennyi pénzt locsolt össze.

Leginkább a rokonsághoz nem tartozó idős néniknél voltam zavarban. Sajnáltam, hogy miért nem fiúk, unokájuk van ott helyettem.

A sok locsolkodni menő apa-fia párost már kölyökként is elnézve röhejesnek tűnt egyforma ruhájuk: ing-kötött pulóver.

Az apukák kicsit tántorogva sétáltak a kertvárosban, ahol nagyszüleim éltek, hol locsoló körutamat befejeztem. Lévén őket is megjutalmazták - egy kis itókával.

Szeretem a népi romantikát, de ez a nyuszis-tojásos-locsolkodós-borgőzös-sonkás ünnep mendég feszélyezett. Elcsépeltnek tűnt.

Aztán jött a felnőttkor, és az ezzel járó szabadság mentesített a kellemetlen kulturális kényszer alól.

Kialakulhattak saját szokásaim, melyek már nem kulturális szokások, hanem belső szabadság és szellemi értékekből eredeznek.

Húsvét Krisztus példátlan feltámadását jelenti számomra. E végső tettével bizonyította tanítása igazát.

Ilyenkor hosszabb böjtöt tartok, és megnézem a Parsifalt az Operában.

Remélem, hétfőn is eljutok erre a katartikus előadásra, melyet Wagner zenéje és Perencz Béla előadása (Amfortas) évről-évre varázsol igazi szellemi élménnyé.

Kellemes Húsvétot!