Ritka állatfaj

2011.01.18

Nem, nem vagyok beteg. Na, jó, az vagyok, de nem vészes. Ugyan kinek nincsenek félrehuzalozások az agyában?

Szóval Anti nem azért jött, hogy lelki sérüléseimről beszélgessünk.

Meg akart ismerni.

Eljött Óbudáról, hogy megnézze azon ritka állatfaj egyedét (ezt én mondom magamról), aki kérése után azt írja: köszönöm.

Talán még emlékszel a decemberi Presenter of the year választásra, ahol kértem a segítségedet.
Miután sikerült megnyerni, küldtem köszönő levelet is.

Ez lepte meg Antit, mert szerinte ez nem így szokott történni.
Ezért felkerekedett és megnézett egy olyat, aki köszön.

Sajnos igazat kell, hogy adjak - bár vannak jó tapasztalataim is -, de a "kérlek" és a "köszönöm" kifejezések valóban nagyságrendekkel ritkábban szerepelnek beszélt és írásos nyelvhasználatunkban, mint kellene.
(Bezzeg az a bizonyos "b"-betűs szó mily gyakori!)


Nevezett kifejezéseket nem lehet túladagolni, nem történik baj, ha 2-3-szor annyiszor hangzik le, mint ahányszor indokolt.

Ellenben ha nincs, sértett üreget hagy maga után a kérés - mely sokszor inkább követelés, mint óhaj.
(Az óhajról hirtelen a régi üstök jutott az eszembe.)

E nyelvi fordulatok használata elsősorban a másik emberszámba vételére utaló tanubizonyságok.

Mivel ingyen van, és nem koptatja a tüdőt, s a beszédszerveket, ajánlatos sűrűbbre fogni a használatukat.

Mindenki jól jár.