Ha jól emlékszem 10-ből kb. 2 mondott egyértelmű igent, volt pár bizonytalan, a többség pedig tagadta Istent.

Egyikük, S., aki egyébként végtelenül rokonszenves kedves ember, a legnagyobb ateistának vallotta magát.
Az érvek hatástalanok voltak, melyek egy szerető Isten képét kísérelték meg elfogadtatni, ám a közelmúltban történt valami, ami mégiscsak meggyőzte.

S. eltűnt.
Két hétig nem láttam az órákon, pedig rendszeresen jár, és mindig szól, ha nem jön.
Aztán előkerült, és elmeséte, egy rossz mozdulattól nagyon megfájdult a dereka.

Olyannyira fájt, hogy még imádkozott is.
Gyorsan emlékeztettem sziklaszilárd ateizmusára, ami mégsem tűri az imádkozást, hiszen ha nincs Isten, ki hallgatná meg?

Mivel nagyon szenvedett, úgy gondolta, be kell biztosítania magát, így jött kapóra a hit.

Kérem tisztelettel, nagyon gyenge lábon áll ez az ateizmus, ha egy derékfájás elfújja!
Amíg kényelem van, nincs Isten, aztán repülőre szállva, fájdalom hatására, elillan, mint a kámfor.

A hitükért sokan haltak már meg, az ateizmusáért tudtommal senki.
Így beáldozni egy meggyőződést, fájdalom hatására!
Szegény ateizmus, biztos rosszul érzi magát, hogy ennyire nem álltak ki mellette.
Előttem is úgy leszerepelt előttem, hogy már egyáltalán nem tudom komolyan venni.

Új hozzászólás...

Éva

Dátum:

2010-12-19 13:58

Kedves Ákos!
Az öngyilkos merénylők csak egy példa volt a sok közül, de szerintem ezeket az embereket sem csak és minden esetben a pénz motiválja. Fenyegetés már engem is ért, bár nem öngyilkos merénylőtől de Isten nevében/miatt tették, a pénz ott semmi szerepet nem játszott, csakis az hogy Istennel kapcsolatban voltak nem egyetértések közöttünk. Egy ideológia, de leginkább Isten szerintem jóval nagyobb motivációt jelent jó embereknél rossz dolgok elkövetésére mint szimplán anyagi dolgok. Jó hogy te úgy gondolkodsz ahogy, bár nem is gondoltam rólad mást. Sajnos azonban a valódi, nagybetűs istenhit, illetve istenismeret nem mindenkinek jelenti azt amit neked. Az istenkép, az, hogy egyáltalán kinek mit, kit is jelent Isten, -én úgy látom- szinte emberenként más és más, még akkor is ha fel lehet címkézni ezeket a kategóriákat kül. nevekkel.

Ákos

Dátum:

2010-12-17 23:42

Kedves Éva!

Az öngyilkos merénylők nem istenhitből cselekszenek, hanem azért mert a családjuk pénzt kapnak a sikeres robbantás után.
Meggondolni pedig nem gondolhatják meg magukat, mert mesterlövész végez velük, ha mégsem engedik el a gombot önkét.

Másfelől a valódi istenhit istenismeretet is feltételez, hiszen számtalan vallás követelte híveitől az emberáldozatot, illetve annak még gőzölgő szívét.

Amikor istenhitről beszélek nem az effajta tévedéseket értem ezeken, hanem nagybetűs Isten hitét.

Róla pedig - ha a keresztény teológiát nézzük - elmondható, hogy mindenható, mindentudó és mindenszerető.

Aki tehát az Istenben hisz, és legalább alapvető istenismerete van, nem fog helytelen, gonosz, ostoba és erkölcstelen dolgokat tenni.

Éva

Dátum:

2010-12-13 16:41

Kedves Ákos,

A hit tárgya nem mindegy (erre is utaltam amikor azt írtam, hinni bármiben lehet), de Istenben is sokan hisznek pl öngyilkos merénylők, s az "eredményt" így is láthatjuk, a tételek, a meggyőződés, az erős Isten-hit náluk aztán jelen van. Ezzel természetesen nem azt mondom hogy az Isten-hit egyben gyilkolást is jelent, hanem azt, hogy az Isten-hit a meggyőződéseivel, tételeivel nem automatikusan jelent úgymond élet-hitet is, pozitív hozadékot (s itt nyilván nem Rád gondolok rossz példaként) s persze nem is zárja azt ki.

Az ateista ember általában valóban nem tartja saját magát hívő embernek, itt azonban arra gondolnak, hogy nem tartják vallásnak, vagy mondjuk így: nem tartják hit-rendszernek az ateizmust, s nem arra hogy ők aztán semmiben a világon nem hisznek.
Az ateista szó mindössze az Isten-hit hiányát jelenti, nem jelenti a hit hiányát (s megint: a hit-rendszer, az más). Leírtam már, de nagyon fontosnak tartom: nem Isten az egyetlen pozitívum (tehát Mao, Hitler stb példája nem ez) amiben hinni lehet. Ehhez a hithez pedig általában, de akár az Isten-hithez se hiszem hogy feltétlenül és mindenképpen kapcsolódnia kell vmilyen vallásnak, tételeknek. Nagyon sok Isten-hívő meg tudja élni hitét vallás nélkül is.

Amíg kényelem van, nincs Isten –írtad, de akkor minden Isten-hívő kényelmes? Bizonyos értelemben talán igen, max mi előbb engedtük meg maguknak ezt az érzelmi luxus-kényelmet (Isten kezébe helyezem magam, megbízom benned.) mint a bejegyzésedben felhozott ember, s mint írtam, nehézségei korábban is biztos voltak, amikor hívővé válhatott volna. Van aki akkor lesz hívő amikor minden jól megy, s fordítva is igaz: van aki meg a nehézségek miatt pont Isten-hitetlenné válik.

Veronika: csodás dolgokat soroltál fel amit én is megéltem, de nem ez a természet egyetlen arca. Mi van az általam felhozott kevésbé kellemes, természetben élő állatok példájával korábbi bejegyzésemben (tehát nem pl az ember által betanított harci pit bullokra gondolok) és a kérdésemmel: vajon ezt másként, kevésbé vérszomjasan nem lehetett volna megteremteni? A választ persze nem várhatom el Tőled, csakis Isten tudja a választ, mi mondhatunk bármint, az igazság teljesen más is lehet. Ettől függetlenül ez foglalkoztat.

A világ teremtésével, működésével (tél-tavasz stb) kapcsolatban a kb „ki más lett volnából” hogyan következik automatikusan a: nem tudom, ezért akkor csakis Isten lehetett-féle válasz (középkorban más, megválaszolni nem tudott kérdésekre: Isten, zsidó, boszorkány, manó stb)? Ettől függetlenül én magam hiszem hogy ez Isten, vagy nevezzük fenntartónak, egyesek ősenergiának, stb. Viszont ez, és az ehhez hasonló, „nem tudom, hát ki más is lett volna, bizonyítsd be te hogy nem Isten”-féle gyakori reakció egy ateistát nem fog valóban, s mélyen meggyőzni, s ezzel nem is lehet szerintem, mert az Isten-hit vagy van vagy nincs, s ha van, akkor bármelyik oldal jöhet bármiféle érvvel. A hitnek ez az egyik lényege, ezért hit.
U.I.: Aki képes volt ezt elolvasni, ráadásul figyelmesen, annak respect

Vadász-Végh Veronika

Dátum:

2010-12-13 11:14

Pár gondolat: A nagy ősbummból, ami "véletlenül keletkezett" egy ilyen tökéletes remekmű állt össze, mint a Föld, az emberi test, a rózsa, az univerzum. Láttál már napfelkeltét, úgy igazán? Sétáltál már tavszi alkonyatkor mezitláb a virágos mezőn? A világon mindennek van alkotója, hisz a pamutgombolyagból sem lesz reggelre csinos pulcsi, csak ha valaki megköti. A krumpli sem ugrik a lábosba magától. A másik kérdés ugy, hogy a világ rendje precíz és pontos! Minden éj után eljön a hajnal, minden tél után újra tavasz lesz. nincs olyan, hogy a hóvirág ne bújna ki a Földből! Ha ehhez nem kell fenntartó, akkor mutassa meg valaki, hogy lesz a káoszból rend! Többé akkor nem mosogatok a konyhába, mert véletlen szerűen majd elmosogatódnak a dolgok!

Ákos

Dátum:

2010-12-13 10:20

Kedves Éva, Hitler, Sztálin, Mao stb. is hitt a maga eszményében, a végeredményt láthattuk.

A hit "tárgya" egyáltalán nem mindegy, mindent elmond az emberről, hogy kiben/miben hisz.

Az ateizmus a teizmus (istenhit) hiánya, erre utal a fosztóképző (a).
Azaz semmiféle tétele, meggyőződése nincs, pusztán valaminek a hiánya. Pontosan olyan mint az ivás hiánya, vagyis a szomjúság.

barátsággal:
Ákos

Éva

Dátum:

2010-12-13 09:11

Még egy fontos dolog: számomra az ateista, agnosztikus ember is hívő, csak nem Isten-hívő. Hinni lehet saját magunkban, a hivatásunkban, gyerekeinkben, az életben. Azzal, hogy vki él, boldogulni próbál, már tanubizonyságot tesz egyfajta hitről. Ezek miért lennének kevésbé értékes, felemelő dolgok? Pont az Isten-hívő emberek tudnák ezt legjobban látni, akik azt mondják Isten mindenben/mindenhol ott van (bár nem egyenlő vele). Ha ezt egy Isten-hívő ember valóban átérzi, megéli, hisz benne, akkor nem fogja többé úgy érezni, hogy győzködnie kell egy ateistát.

Éva

Dátum:

2010-12-11 15:41

Nem az én vagy az ember döntéseiről írtam az előző kommentemben, hanem Isten döntéseiről. Az ember előtt és tőle függetlenül is volt élet, baj, probléma, fájdalom, és az ember eltűnése után (a világ csak túlél minket) is lesz. Nem hiszem hogy egy állat saját döntése az, amikor elképesztő kegyetlenséggel megöl egy másik állatot azért hogy legyen mit ennie, hogy éljen. Ez Isten felelőssége, az állat ösztönét Ő táplálta beléjük, ugyan az életben maradásukért, de egy mindenható lény nem tudta volna ezt másképp elintézni? Csak a másik kárán lehet életben maradniuk, boldogulni? Ezt levetítve az emberekre az, hogy Isten ezt nem tudta másképp, kevésbé kegyetlen módon megteremteni, mit várjak el akkor a néha mikroisteneknek nevezett szintén teremtő, alkotó emberektől? Persze nem gondolom hogy az ateista ember a hozzám hasonló gondolatok miatt jut el hitetlenségéig (bár Isten nem az egyetlen pozitívum amiben lehet hinni), inkább talán csak ezek az emberek nem érzik őt. Nem csodálom. Persze a hit elsősorban tőlünk függ, de hinni meg bármiben lehet. Abban is ami nem létezik, csak max. a mi agyunkban. Pl egyes muszlim barátaim szerint Ákos ugyanúgy hitetlen mint egy ateista. Ők ezt hiszik de ettől ez még nem lesz igaz. Miből gondolod hogy nem ismerem Ákos? Ismerem, jó jógatanár, de most gúnyolódott.

Nagy Éva

Dátum:

2010-12-10 13:44

Sajnos Isten mellett létezik a gonosz is. Az élethelyzetekben a döntések meghozatala mindig a sajátunk, mindig lehetőségünk van vagy jól vagy rosszul cselekedni, de ez a SAJÁT döntésünk, ezért nem az Isten a felelős. A felősség a sajátom a döntéseimért.Könnyebb dolog Istent hibáztatni, okolni, mint saját felelősségünket, SZABADSÁGUNKAT (szabadon dönthetek) megélni.

Egyébként szerintem - ha ismernéd Ákost - tudnád, nem gúnyolódott., legfeljebb az "ateizmus" fogalmát vette célba.

Éva

Dátum:

2010-12-08 10:20

Kényelmetlen helyzet eddig is biztos volt az életében, most megpróbált vmi újat, ezt támogatni kéne, dicsérni hogy képes volt gondolkozásban dimenziót váltani, megpróbálkozott bízni amiben eddig nem bízott, nem lesajnálnod, vagy gúnyolódnod kéne rajta(nem letagadni!). Imádkozni a hívő emberek is azért szoktak mert kérnek vmit, nem ők ajánlják fel segítségüket a Legfelsőbbnek. A hitükért nemcsak meghalnak hanem ölnek is, az egyéb erőszakos cselekedetekről nem is beszélve, persze ateisták is gyilkolnak de nem az ateizmus nevében vagy mellet verve hogy őket egy felsőbb hatalom erre feljogosította. Az ahimsza pedig nem csupán másokra vonatkozik hanem saját magunkra is, a saját és mások életben maradásáért mindent meg kell tennünk, számomra nem példaértékű hogy vki meghal a hitéért. Az ateizmust vagy agnoszticizmust nem kell komolyan venni, de ha elvársz egy minimális tiszteletet (gondolom), akkor neked is érdemes tisztelni a másik véleményét. Ezzel nem arra célzok hogy ne akard megváltoztani a véleményét hiszen jó jógatanár lévén nyilván az órán kívüli életminőségüket szeretnéd javítani ezzel. Nem csodálni hogy a szerető mindenható képe nem él a megkérdezett emberekben. Mindig a szerető de fegyelmező szülő képével jönnek, vagy rögtön az emberre fogják a bajokat de mi egyrészt nem vagyunk mindenhatóak, mindentudorok, hibázni mindig fogunk mivel emberek vagyunk. + azért ez már túl sok, egy jót akaró fegyelmező szülő nem enged ennyi bajt a gyerekére. Másrészt nem tudom mi köze van az embernek ahhoz hogy egy állat óriási fájdalmat és félelmet okozva megöl egy másik állatot hogy legyen mit ennie. Ha mást nem, ezt a Jóisten igazán intézhette volna másképp. Mindig az jut eszembe hogy ha Isten ilyen, akkor nem csodálom hogy az ember is olyan amilyen, + nem csupán ideában létezünk (bár azt mondják Isten mindenben ott van, azért nem egyenlő vele) hanem a kőkemény anyagi világban is. Istenre fel kéne néznünk, példát venni róla, ez nem egy olyan Isten akire én fel tudok nézni (azért írom nagy kezdőbetűvel a nevét mert tudom mennyire büszke). Ha én lettem volna mindenható, legalább ezt máshogy rendeltettem volna el. Nem, nem tudom megérteni, remélhetőleg Ő viszont megért minket.

Ákos Jóga blogja